1900-1918
A huszadik század első éveinek divatjában az előző évtizedekhez képest még nem történt lényeges változás: még mindig hordtak fűzőt, az öltözékek továbbra is rendkívül díszesek voltak.
A 20. század elején a divat-világtörténelem egyik legfontosabb változása zajlott le a női öltözködés terén, főleg az első világháború hatására. Más lett az életmód, nőtt a nők egyenjogúsága is. A múltban többnyire kézzel varták meg a ruhákat, de a századfordulóval egyre jobban elterjedtek a varrógépek. Ennek köszönhetően, megkezdődhetett a ruhák tömeges gyártása, így a legújabb divatok is megfizethetővé váltak a közép, és alsó osztály tagjainak.
Kezdetekben mindezt, az amerikai nők, társadalomban való változása mutatta meg
leginkább, mivel egyre inkább elfogadottá vált, hogy a nők is dolgoznak az otthoni teendőkön kívül. A munkavégzés miatt, ruházatuk egyre praktikusabbá vált. Az újabb stílusú ruháknál, kevesebb vagy könnyebb volt az alsó szoknya, és jóval kényelmesebb volt benne a gyaloglás mint korábban. A nők még mindig viseltek fűzőt, de már kevésbé szigorúan mint előtte. Hatalmas keresettsége lett az úgynevezett szoknya-blúznak.
Az első világháború után, Paul Poiret, francia divattervező, akkor botrányosnak tartott új ruhákkal állt elő. A leglátványosabb változás a szoknya hosszának hirtelen megrövidülése lett, a történelem folyamán először vált láthatóvá a teljes női alsó lábszár, sőt, a térd is. A nők egyenjogúságukat akarták kifejezni a divattal, valamint az öltözködésnek illeszkednie kellett az új, és szabadabb életformához is.
A 20-as években élt a 20. század egyik legnagyobb tervezője Coco Chanel. Ruhái lezserek és egyszerű szabásúak voltak, akadálymentes mozgást biztosítva viselőjének.
A kor nőideálja és nagyban megváltozott új korszak hatására. Kialakult a karcsú, lányos, inkább lapos, mint gömbölyded fazon. A legtöbb hölgy rövid bubi frizurát vágatott. Ez részben Coco Chanel-nek is köszönhető, az ő modelljeinek volt ilyen a hajviselete egyik bemutatóján. A rövid haj simaságára hamar ráuntak, mert a 30-as évek elejétől bodorítani kezdték.
Hódított a bő szabásvonal, ami nem engedte láttatni a csípőt, a derekat és a melleket. A halcsontból készült fűzők ugyan eltűntek, de a bő ruhák alatt a hölgyek továbbra is viseltek korszerű anyagú mídereket, alakformálás céljából. Az új ruhák, új anyagokból készültek: matt selyem, tweed, dzsörzé, kreppzsorzsett és forgalomba kerültek az első műszálas anyagok. Mindemellett egyre keresettebbek lettek a bundák.
Az estélyi viseletek hátul mély kivágásúak, egyrészesek, ujjatlan, rojtos ruhák voltak, amelyeket flitterek, gyöngyök és hímzések díszítettek. A színek és minták hallatlanul merészek voltak, arra azonban gondosan ügyeltek a tervezők, hogy ezek a színek jól egészítsék ki egymást. Nagy divatja volt a smaragd, kénsárga, bíbor, és a királykék színeknek.
Kiegészítők:
A táskák kis méretben készültek. Továbbra is jelen volt a legyező, de ez szépen lassan eltűnt a divat, keresett kiegészítőjei közül. Divatba jöttek a hajpántokés a kalapok. Ami meglepő lehet, elterjedt a turbán viselete is. Teret kaptak a bizsuk, karkötők, nyakláncok, fülbevalók, gyöngysorok, brossok, zsebórák, és óraláncok.
A 10-es, 20-as, 30-as évek smink – divatjának közös vonása a vonalas szemöldök, a hófehér bőr volt. A száj pici volt, melyet pirosra rúzsoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése