2013. január 30., szerda

Elmosolyodom...


Elmosolyodom, ha ezekre a rózsákra nézem.
Hamvas szirmaikon, halovány fénytündérek játszanak,
s valahogy szívem is, egy azon dallamot dúdolgat.
Emlékeimbe a múlt kopottas képkockái sorakoznak,
némelyik boldog órát idéz,
vagy szomorú percet,
de tudom, hogy mind, az életem bakelitjén serceg.
Néha eltűnődőm azon,
hogy lehetett volna másképp.
Talán szebb, talán jobb,
vidámabb vagy édesebb.
Vággyal teli, szerelemmel,
Boldog nevetések,
potyogó könnyekkel.
Még több napsütéssel.
De nem.
Ez így volt jó.
Annyi életet préseltem minden pillanatba,
amennyit csak bírtam szusszal.
Élvezem, és boldog vagyok.
Minden mi volt a szívemben, 
minden mi lesz, a jövőmben.

2013. január 29., kedd

Isabel Wolf ~ Mesés Ruhák Kalandjai ~ Egy Vintage bolt körül...

Ha meghallom akár a címet, akár a szerzőt, számomra nem  csak egy könyv jut eszembe, hanem egy fantasztikus világ is, amely nem lehetne teljes a vintage holmik nélkül. Bevallom kissé szkeptikusan vettem először a kezembe, nem tudván hogy mi fog kisülni belőle, de hogy őszinte legyek, ennél kellemesebben nem is csalódhattam volna.



"Amit a leginkább szeretek bennük, az az, hogy mindegyiknek saját története van... Néha azon kapom magam, hogy arra a nőre gondolok, aki ezt a ruhát viselte... Azon kapom magam, hogy az életükről elmélkedek. Sosem tudok ránézni egy ruhára, erre a kosztümre például anélkül, hogy ne gondolnék arra a nőre akié volt. Hány éves lehetett? Dolgozott? Férjnél volt? Boldog volt?... A zakó címkéje a korai negyvenes évekből való, így eltűnődöm, mi történhetett ezzel a nővel a háború alatt. Vajon a férje túl élte? És ő túlélte?... Vagy ezekre a tökéletes cipőkre, és elképzelem a nőt, aki viselte, járt benne, sétált, táncolt, vagy megcsókolt valakit... ránézek egy ilyen kis kalapra, és megpróbálom elképzelni alatta a viselője arcát. Mert amikor vintage ruhaneműt veszünk, akkor nemcsak a szövetet és a fonalat fizetjük ki, hanem valaki múltjának egy darabját is... Új életet adok a ruháknak. És boldoggá tesz a  tény, hogy itt tarthatom őket, miközben olyan sok dolog van az életben, amit már nem tudunk megőrizni... "