Elmosolyodom, ha ezekre a rózsákra nézem.
Hamvas szirmaikon, halovány fénytündérek játszanak,
s valahogy szívem is, egy azon dallamot dúdolgat.
Emlékeimbe a múlt kopottas képkockái sorakoznak,
némelyik boldog órát idéz,
vagy szomorú percet,
de tudom, hogy mind, az életem bakelitjén serceg.
Néha eltűnődőm azon,
hogy lehetett volna másképp.
Talán szebb, talán jobb,
vidámabb vagy édesebb.
Vággyal teli, szerelemmel,
Boldog nevetések,
potyogó könnyekkel.
Még több napsütéssel.
De nem.
Ez így volt jó.
Annyi életet préseltem minden pillanatba,
amennyit csak bírtam szusszal.
Élvezem, és boldog vagyok.
Minden mi volt a szívemben,
minden mi lesz, a jövőmben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése